„MINDEN EMBER ÉLETE UGYANÚGY ÉR VÉGET. CSAK HOGY HOGYAN ÉLT, ÉS HOGYAN HALT MEG, AZ, AMI MEGKÜLÖNBÖZTETI EGYIK EMBERT A MÁSIKTÓL”

Már nem egy író megfogalmazta művében, hogy igazából minden ember egyformán érkezik a világra és egyformán is távozik. Ordítva, vöröslő arccal kicsiként bújunk ki az anyaméh védelméből és meztelenül állunk szembe az elénk táruló világgal. Míg, amikor beköszönt a vég, gyengék és kiszolgáltatottak vagyunk, és nem viszünk magunkkal semmit sem, csak az emlékeinket, amelyet pár évtized alatt sikerült megélnünk.

Mindenki jobb életre vágyik. Álmodozunk, vágyakozunk, kívánunk dolgokat, amik esetlegesen nem lehetnek a mieink. Szeretnénk utazni, ha nem tehetjük meg, szeretnénk egy jobb autót, annak ellenére is, ha megadatott nekünk egy középkategóriás. Szeretnénk többet keresni a munkahelyen, jobb helyekre eljárkálni.

Azonban ezek a dolgot, mind csak tárgyi értékek, amelyeket, amikor meghalunk, magunk mögött hagyunk és a következő nemzedék azt csinál vele, amit szeretne.

A minőségi élet fogalma nem a luxuskörülményekre vonatkozik, sokkal inkább arra, hogy mennyire tudsz az adott helyzetben magadhoz képes maximálisan teljesíteni. El kell engedni a folyamatos törekvést az iránt, hogy jobb anyagi helyzetet akarj teremteni. Fontosabb a boldogság, az őszinteség, a magabiztosság, az, hogy értékelni tudjuk azt is, amink van, és hogy a pillanatokat képesek legyünk nyitott szívvel megélni. Hiszen az utolsó órákban, percekben már csak ezek lesznek nekünk.

Az életet feloszthatjuk szakaszokra is, amelyek alatt érnek minket bizonyos ingerek és hatások. Ezek pedig jelen vannak a fejlődésünk és a felnőtté válásunk során is.

0-7 év: Már a megfoganástól kezdve minden inger, amely az édesanyát éri, az érint minket is. Ezért nem mindegy az sem, hogy az anyukának mennyire van nyugodt terhessége. Ebben az időszakban fontos a szoptatás, amely egy bensőséges kapcsolatot teremt az anya és a baba között, illetve ha ez a kapcsolat megszakad és az anya huzamosabb ideig nem tud a baba közelében lenni, akkor sérül egy úgynevezett ősbizalom a gyermekben.

Ebben az időszakban annyira fogékony az agyuk, hogy mindent képesek megtanulni, ebben az életszakaszban kezdenek el utánozni felnőtteknek és ennek hatalmas jelentősége is van a fejlődésben, hiszen ezzel mutathatnak példát a szülők.

7-14 év: Iskolába kerül a gyerek, megtanul alkalmazkodni, beilleszkedni. Elkezdődik az agyi fejlődés, tanul, felfedezi, hogy vannak tökéletlenségek. Elkezd érdeklődni a művészet iránt, a képzelete kitágul. Kialakul az együttérző képessége, fontossá válik nekik a külvilág és megérzik, hogy lassan ők is felnőtté fognak válni.

14-21 év: Elkezdődik a tinédzserkor, amikor nagyobb változások történnek. Előtörnek mélyebb érzelmek, vágyak a fiatalok életébe, bizonytalanok, keresik a saját útjukat, amelyben igen nagy szerepük vannak a szülőknek. Az élet nagy kérdéseire keresnek választ. Lázadoznak, úgy érzik, hogy a világ és minden benne élő személy ellenük van.

21-28 év: Ez a felfedezések kora. A Fiatal felnőtt lelkes, tele van életvidámsággal, de ugyanakkor vannak benne félelmek is, hiszen mi van, ha nem tud teljesíteni. Meg kell tanulni ezek felett az érzések felett uralkodni. Olyan döntéseket kell hozni, amelyeknek a jövőre nézve már nagyobb jelentőségük van

28-35 év: Az élmények feldolgozásának kora. Itt az ember már ténylegesen felnőttként gondolkozik, a döntéseit a tapasztalatai alapján hozza meg, toleráns és képes alkalmazkodni a környezetéhez. Az érzelmei lenyugodtak és már másképp gondol az életre.

(...) a cikk teljes tartalma elolvasható https://aszepeletrefelmagazin.hu/minden-ember-elete-ugyanugy-er-veget/

Képek: stock.adobe.com, pixabay.com